Amikor elhozod az oviból, az óvónéni szerint minden rendben volt vele. Szépen játszott a többiekkel együtt, mindent úgy csinált, ahogy kérték, még a terítésnél is segített. Aztán kiléptek az óvoda kapuján, és mintha kicserélték volna.
Fáj a lába, nem akar hazamenni, vedd fel. Ha útba esik egy cukrászda, be akar menni és hisztizik, amikor azt mondod, most nem lehet. Otthon összeveszik a testvérével, dobálja a játékait, mindenért nyaggat, a vacsorát nem akarja megenni, könyörögni kell, hogy induljon fürdeni és alig várod, hogy végre elaludjon. Utána pedig azon töprengsz, mit csinálsz rosszul, mit tud jobban az óvónéni. Ismerős?
Ha az oviban képes rá, otthon miért nem?
Egy óvodai nap a 3–6 éves gyerekek számára rengeteg alkalmazkodással jár. Figyelnie kell másokra, várnia a sorára, osztoznia a játékokon és a felnőttek figyelmén, követnie a csoport napirendjét, kezelnie a konfliktusokat, abbahagynia valamit akkor is, amikor még folytatná. Mindezt sok gyerek, állandó zaj és egyéb ingerek közepette.
Az önszabályozás ebben az életkorban még messze nem olyan szintű, mint a felnőtteknél. Attól, hogy egy gyerek az óvodában többnyire képes alkalmazkodni a szabályokhoz, estére még lehet fáradt, éhes, túlingerelt, ezért sokkal nehezebben kezelheti pillanatnyi csalódásait, problémáit.
A jelenségre az angol nyelvű pszichológiai és szülői szakirodalomban gyakran használják az after-school restraint collapse kifejezést, amit magyarul nagyjából ovi / iskola utáni érzelmi összeomlásnak fordíthatunk. A gyerek napközben rengeteg energiát fordít az alkalmazkodásra, majd a nap végére elfárad és látványosan elfogy a türelme.
Mivel tudsz segíteni?
Ovis gyerekek ilyen reakciói mögött gyakran nem tudatos rosszalkodás vagy a szülők bosszantásának szándéka áll, hanem fáradtság, éhség, túl sok inger vagy egyszerűen az, hogy a nap végére nehezebben szabályozzák az érzelmeiket. Éppen ezért mielőtt fegyelmezni kezdenéd, próbáld ki a következő ötleteket. Nem biztos, hogy mindegyik minden helyzetben működik, hiszen minden gyerek más és más, de érdemes kideríteni, nálatok mi válik be.1. Kezdd az alapoknál: Éhes? Szomjas? Fáradt?
Banálisan hangzik, de kisgyerekeknél ezek önmagukban is könnyen vezethetnek dühkitöréshez. Ha rendszeresen már hazafelé kezdődik a probléma, próbáld ki, változtat-e a helyzeten egy kis uzsonna és innivaló közvetlenül ovi után.
2. Nem muszáj rögtön kikérdezni.
„Mi volt az oviban?” „Mit ettél?” „Kivel játszottál?” „Miért lett sáros a nadrágod?”, kérdezi a legtöbb szülő rögtön. Érthető, hogy szeretnéd tudni, mi történt vele egész nap. Ő viszont lehet, hogy éppen arra vágyik, hogy egy darabig senki ne kérjen tőle semmit, leginkább ne faggassák.
Ha nem akar mesélni, hagyd. Sok gyerek később, játék vagy vacsora közben magától kezd beszélni az aznapi eseményekről. Remek játékötleteket is találsz, amelyek játék közben megkönnyíthetik a beszélgetést.
3. Ne zsúfold tele a délutánját!
Az egyik gyereknek jót tesz, ha ovi után még fél órát futkározhat a játszótéren. A másik inkább hazamenne építeni, rajzolni vagy egyedül játszani. Nincs mindenkire érvényes recept. Figyeld meg, a te gyereked mitől kerül jobb állapotba.
Különösen az óvodakezdés első heteiben lehet érdemes kevesebb délutáni programmal számolni. Maga az új közösség és az új napirend is komoly változás, ezért nem feltétlenül érdemes rögtön további új elfoglaltságokkal és újabb közösségekbe való beilleszkedéssel terhelni.
4. Ne a kiborulás közepén próbáld megmagyarázni, miért nincs igaza!
Amikor már teljesen kiborult, nem ez a legjobb pillanat arra, hogy megértesd vele, miért nincs igaza. Előbb segíts neki megnyugodni és kikerülni az érzelmi mélypontból. Beszélj keveset, maradj nyugodt, és tartsd meg a szükséges határokat. Ha tudod róla, hogy megnyugtatja, kínálhatsz neki szenzoros játékot vagy más, nála bevált nyugtató elfoglaltságot.
5. Figyeld meg, mi, mikor történik
Nem feltétlenül az egyes hisztiket érdemes megfejteni. Sokkal többet árulhat el a mintázat. Rosszabbak a hosszú óvodai napok? Azok, amikor nem aludt délben? Mindig hazafelé robban? Vagy csak akkor, amikor még bevásárlás és különprogram is következik? Ha megtalálod a visszatérő helyzeteket, sokkal könnyebb változtatni rajtuk.
És beszélj az óvónőkkel is. Ne csak azt kérdezd, hogy „minden rendben volt-e”. Érdemes megtudni azt is, hogyan viselkedik délutánra, eszik-e, pihen-e, vannak-e konfliktusai, elfárad-e a nap végére.
6. Legyél következetes és alakíts ki otthoni rutinokat!
Óvodáskorban természetes, hogy a gyerekek próbálgatják a szabályokat és a határokat, ugyanakkor sokat segít nekik, ha tudják, mire számíthatnak. Az óvodai napnak általában jól felismerhető ritmusa és szabályai vannak. Otthon is könnyebbé teheti a délutánokat, ha vannak bejáratott rutinok, és a fontos határokban következetes vagy. Ez nem azt jelenti, hogy soha nem változtathatsz egy döntéseden, hanem azt, hogy a gyerek számára nagyjából kiszámítható legyen, mi fog történni.7. Ne kezdd el fenyegetni az óvodával
Ha elfogy a te türelmed is, könnyen kicsúsznak olyan mondatok, hogy "mindjárt visszaviszlek az óvodába", "alig várom, hogy menj már az oviba", amelyekkel épp az ellenkezőjét éred el, mint szeretnél. A számára leginkább biztonságot adó otthonból büntetésként az óvodába száműznéd, mintha csak szabadulni szeretnél tőle.
Ilyenkor inkább te is vegyél egy mély levegőt.
8. Nem kell minden kiborulást túlgondolni
Egy-egy nehezebb délután teljesen belefér az óvodáskorba. Ha az oviban jól érzi magát és többnyire együttműködik, az azt mutatja, hogy képes alkalmazkodni a közösségi helyzetekhez. Ettől azonban egy hosszú óvodai nap még le is fáraszthatja, és előfordulhat, hogy az összegyűlt feszültség otthon vagy éppen rajtad csapódik le. Próbáld meg türelemmel, odafigyeléssel, apró lépésekkel kitalálni mi válik be nálatok leginkább, hogy gördülékeny legyen az óvoda utáni élet (is).