Társasjátékok ovisoknak (3-6 éveseknek)

Ovisnak inkább 3-4 vagy 5-6 éves válogatóban gondolkodjak? Honnan látom, hol tart a gyerek?

Nem a szám a lényeg, hanem a helyzetek: tud-e 2-3 egyszerű szabályt egyben tartani, kivárja-e a sorát, és vissza tud-e ülni a következő körre akkor is, ha az előző nem úgy sikerült. A 3-4 éveseknél sokszor az működik, ami azonnal ad sikerélményt és nagyon rövid körökből áll. 5-6 évesen már jól jön, ha van választás és egy picit lehet előre gondolkodni, de még mindig fontos, hogy ne legyen hosszú magyarázat. Ha azt látod, hogy a gyerek már kérdezgeti, miért éri meg ezt vagy azt lépni, és emlékszik a korábbi körök tapasztalataira, akkor a "komolyabb ovis" (5-6) vonal már jó eséllyel működni fog.

Mi a leggyakoribb ok, amiért egy ovis társas "nem működik" otthon, és hogyan kerüljem el?

A leggyakoribb ok, hogy túl sok a várakozás vagy túl későn jön a sikerélmény. Az ovisok gyorsan elveszíthetik a fonalat, ha egy körben csak figyel, miközben a többiek játszanak, vagy ha 10 percig nem történik "kézzelfogható" előrelépés. A másik tipikus buktató a túl sok kivétel: amikor minden második mondat úgy kezdődik, hogy "igen, de". Olyat érdemes választani, ahol egy próbakör után már gördülékenyen megy a játékmenet, és ahol az első 5 percben mindenki érti, mi a cél. Otthon pedig sokat segít, ha az első alkalommal rövidebbre veszitek a játékidőt: inkább álljatok meg csúcson, minthogy a végére elfáradjon mindenki.

Mennyi legyen a reális játékidő ovisoknál, hogy ne essen szét a figyelem?

Ovisoknál a "rövid körök" többet számítanak, mint a dobozra írt percek. 3-4 évesnél gyakran az működik, ami pár perces egységekben halad, és bármikor le lehet zárni egy kört. 5-6 évesnél már belefér hosszabb menet is, de akkor is jó, ha vannak természetes megállások, amikor azt lehet mondani: "még egy kör, aztán kész". Praktikus mérce: ha egy mese idejét még simán végigülte, akkor egy hasonló ritmusú társas is eséllyel működni fog - de ha már a mese közben is feláll, akkor rövidebb, sűrűbb visszajelzésű játékot válassz.

Mit válasszak, ha a gyerek imád nyerni, de rosszul viseli a vesztést?

Olyan játékok segítenek, ahol nincs korai kiesés, és a végén dől el az eredmény, nem félúton. Sok családban a kooperatív (együttműködős) játékok válnak be ilyenkor, mert ott a cél közös, és nem egymás ellen "megy" a küzdelem. Versengős játéknál működik, ha a hangsúly a rész-sikereken van: "most ezt sikerült", "eddig jutottunk" - így nem egyetlen pillanat dönt az egész hangulatról. Kezdésnek az is beválik, ha előre megbeszélitek: most az a cél, hogy megtanuljuk a játékot, nem az, hogy ki nyer.

Mikor érdemes "komolyabb" (több döntéses) társast választani 5-6 évesnek?

Akkor, amikor a gyerek már nem csak végrehajtja a lépést, hanem elkezd kérdezni: "miért ezt lépjem?", "ha ezt csinálom, mi lesz a következő körben?". Jó jel az is, ha emlékszik a korábbi körök tapasztalataira, és legközelebb már máshogy próbálkozik. Ilyenkor érdemes olyan játékot választani, ahol egy körben 1-2 választási lehetőség van, és a döntésnek van hatása, de nincs túl sok kivétel. Ha a komolyabb játékban az első parti után azt mondja, "oké, most már értem, jöhet a visszavágó", akkor pont jó időben léptetek.

Mit tegyek, ha a testvérek eltérő korban vannak (pl. 4 és 7), és mindkettőnek élvezhető játékot keresek?

Ilyenkor az működik a legjobban, ahol a kisebb is tud sikerélményt szerezni, de a nagyobb nem unatkozik. Segítenek azok a játékok, ahol a szabály egyszerű, de van benne olyan döntés, amit a nagyobb jobban ki tud használni - viszont nem dől el ettől azonnal minden. Sok családban beválik a csapatjáték (felnőtt-gyerek párosban), mert így a 4 éves nem marad le, a 7 éves pedig kap "komolyabb" feladatot. Ha nagy a különbség, nyugodtan használjatok apró handicapet: a nagyobb kapjon nehezítést, a kisebb pedig egy kis előnyt - így nem a gyorsaságkülönbség fogja elvinni az estét.

Kártyajáték vagy táblás játék jobb ovis korban - mikor melyik működik otthon?

Kártyás játék sokszor akkor jó, ha gyors indítás kell és kevés pakolás - főleg akkor, ha utaztok, vendégségbe mentek, vagy csak egy rövid játék fér bele. Táblás játék akkor működik jól, ha a gyerek szereti látni, hol tartotok, és motiválja a "haladás" - például egy pályán, mezőkön vagy egyszerű feladatlépéseken. Ovis korban gyakran az dönt, mennyire kell figyelni egyszerre: ha a gyerek könnyen túlpörög a gyors reakciótól, a nyugodtabb táblás jobban beválhat. Ha viszont szereti a pörgést és gyorsan ráérez a szabályra, a kártyás játék lehet a biztos befutó.

Mikor érdemes inkább logikai feladványos játék felé menni (és mikor maradjunk a könnyebb társasoknál)?

A logikai feladványos játék akkor jó választás, ha a gyerek szereti a "fejtörős" helyzeteket: szívesen rak ki mintát, keresi a megoldást, és visszamegy újra próbálkozni, ha elsőre nem sikerül. Ha viszont könnyen feladja, vagy inkább a közös nevetős élmény a cél, akkor jobb maradni a könnyebb társasoknál, ahol gyorsan jön a sikerélmény és nem egyetlen megoldáson múlik minden. Praktikus jel: ha a gyerek magától is kér "még egy feladatot", akkor a logikai vonal jó irány. Ha inkább a társaságot keresi és a pörgést, a társas játék lesz a jobb választás.