10 szülői mondat, amit jobb lenne végre lecserélni

Mielőtt belevágnánk, kíváncsi vagy, mennyire használják más szülők ezeket a mondatokat? Vegyél részt mini szavazásunkban, később megismerheted, mit válaszoltak más szülők!

Nem véletlen, hogy ezek a mondatok éppen ovis és kisiskolás korban hangzanak el a legtöbbször. Ilyenkor fejlődik gőzerővel az agy „irányítóközpontja”: azok a vezérlő funkciók, amelyek segítenek figyelni, megállni, kivárni a sorát, amikor kell, emlékezni arra, mi a feladat, váltani egyik helyzetről a másikra, és lassan megtanulni kordában tartani az indulatokat.

Ezekre a készségekre senki sem születik készen: az emberi kapcsolatokból, gyakorlásból, játékból és rengeteg hétköznapi helyzetből épülnek fel, és ezek adják később a felnőttkori önuralom, együttműködés és problémamegoldás alapját. Éppen ezért nem mindegy, mit hall a gyerek újra meg újra: lesöpröd az érzéseit, azonnali engedelmességet vársz el tőle, szégyenérzetet keltve próbálod terelni, vagy inkább segítesz neki megtanulni azt, ami épp most alakul ki benne.

Fejezd be a hisztit.

Ettől a gyerek általában nem nyugszik meg, csak még inkább azt érzi, hogy egyedül maradt az érzéseivel. Ovis korban ez sokszor tovább növeli a feszültséget, mert még nincs elég eszköze arra, hogy egyedül visszanyerje az egyensúlyát. Kisiskolásként már lehet, hogy kívülről hamarabb leáll, de közben azt tanulja meg, hogy a nagy érzéseit inkább el kell rejteni, mint megérteni. Ilyenkor nem az a cél, hogy minél gyorsabban vége legyen a jelenetnek, hanem az, hogy a gyerek újra biztonságban érezze magát, és ebből a nyugodtabb állapotból lehessen továbblépni.

Próbáld ki ezt: Látom, hogy nagyon kiborultál, hadd segítsek megnyugodni.

Nincs semmi baj.

Nyugtatni szeretnéd, de közben akaratlanul is azt üzened, hogy amit a gyerek érez, az szerinted túlzás. Pedig ami neked bagatell, neki attól még lehet valódi csalódás, félelem vagy fájdalom. Ovis korban ettől sokszor még erősebben reagál, mert nemcsak a helyzet nehéz neki, hanem a megértés hiánya a környezete részéről. Kisiskolás korban visszahúzódóvá is teheti, és egyre kevésbé fogja elmondani neked, mi bántja. A cél ilyenkor nem az, hogy rögtön eltüntesd a rossz érzést, hanem hogy segíts neki megélni és elnevezni azt. 

Próbáld ki ezt: Tudom, hogy ez most rossz neked.

Ezért nem kell sírni.

Ez a mondat nemcsak a helyzetet kicsinyíti le, hanem magát az érzelmi reakciót is. Ettől a gyerek azt élheti meg, hogy a sírás valami helytelen vagy felesleges dolog. Ovis korban ez általában nem csökkenti a sírást, inkább csak növeli a tehetetlenséget. Kisiskolás korban már lehet, hogy visszatartja a könnyeit, de attól még nem lesz valóban megnyugodva. A cél nem a sírás gyors megszüntetése lenne, hanem az, hogy a gyerek át tudjon menni ezen az érzésen úgy, hogy közben biztonságban tudhassa magát, mert ott vagy vele. 

Próbáld ki ezt: Gyere ide, itt vagyok.

Azonnal kérj bocsánatot.

Ez a mondat látszólag gyors lezárást hozhat, de kevéssé segíti, hogy a gyerek valóban megértse, mi történt. Ovis korban ebből gyakran csak egy gépies „bocsi” lesz, anélkül, hogy átérezné a másik helyzetét. Kisiskolás korban már könnyebben ellenállást is kiválthat: kimondja, amit várnak tőle, de inkább csak túl akar lenni rajta. A cél itt nem a gyors udvariassági forma, hanem az, hogy a gyerek észrevegye a másik érzéseit, értse, mi történt a másikkal, és megtanulja, hogyan lehet jóvátenni a helyzetet. 

Próbáld ki ezt: Ez rosszul esett neki. Hozzuk helyre.

Add oda szépen.

Ez úgy hangzik, mintha az osztozás csak akarat kérdése lenne, pedig ez egy lassan alakuló készség. Ovis korban teljesen gyakori, hogy a gyerek erősen ragaszkodik ahhoz, ami nála van. Ettől még nem önző, csak még tanulja, hogyan lehet várni, váltani, lemondani valamiről egy időre. Kisiskolásként már jobban érti a szabályokat, de akkor is ellenállást válthat ki belőle, ha azt érzi, hogy az ő szempontja nem számít. A cél nem az, hogy az egyik gyerek azonnal mondjon le valamiről, hanem hogy mindkét fél megtanuljon sorra kerülni és együttműködni. 

Próbáld ki ezt: Tudom, hogy mindketten ezt szeretnétek, kitaláljuk, hogyan kerültök sorra.

Viselkedj rendesen.

Ez az egyik legtöbbször elhangzó mondat, amivel az a gond, hogy semmi konkrétumot nem mond. A gyerek sokszor nem tudja, pontosan mit vársz tőle, mitől fog "rendesen" viselkedni: legyen csendben, maradjon ülve, ne nyúljon hozzá, jöjjön közelebb, vagy valami egészen másra gondolsz? Ovis korban különösen nehéz ilyen általános elvárást konkrét viselkedéssé fordítani. Kisiskolás korban már jobban sejti, mit akarunk, de közben könnyen azt is érezheti, hogy vele magával van baj, nem csak az adott helyzettel. A cél az lenne, hogy egyértelmű, megvalósítható irányt adj neki a viselkedésben. 

Próbálj ki ilyen konkrét mondatokat a helyzethez igazodva: halkabban beszélj / gyere ide mellém / várj egy kicsit...

Maradj már nyugton, ne izegj-mozogj.

Ez a mondat könnyen azt üzeni, hogy a gyerek mozgásigénye valami hiba. Pedig sok gyereknél ez egyszerűen életkori sajátosság, temperamentum vagy annak a jele, hogy már túl sok neki az adott helyzet. Ovis korban még nagyon gyakori, hogy a test hamarabb reagál, mint ahogy a gyerek le tudná fékezni magát. Kisiskolás korban már jobban tud alkalmazkodni (az iskolapad is erre készteti), de ha folyton azt hallja, hogy vele van a baj, abból könnyen szégyen vagy önbizalomvesztés lesz. A cél nem a mozgás tiltása, hanem annak megtanítása, hogyan lehet azt olyan mederbe terelni, ami az adott helyzetben is működik vagy kivárni, amíg erre szabadabb lehetőség lesz. 

Próbáld ki ezt: Mindjárt végzünk, addig maradj itt velem.

Nagyfiú/nagylány vagy már.

Ez a mondat már szégyenérzetre épít: azt sugallja, hogy a gyerek le van maradva valamihez képest. Ovis korban ez összezavarhatja, mert még nagyon sok mindenben épp fejlődésben van, mégis azt hallja, hogy már „tudnia kellene”. Kisiskolás korban ebből könnyen az lesz, hogy nemcsak az adott helyzetben érzi magát ügyetlennek, hanem általában is. A cél nem az, hogy siettesd a fejlődést, hanem hogy a gyerek merjen tanulási helyzetként tekinteni arra, ami még nem megy biztosan. 

Próbáld ki ezt: Nem baj, ha még nem sikerül mindig.

Okos enged, szamár szenved.

Miközben ez a mondat látszólag a békességet szolgálja, valójában azt tanítja, hogy a konfliktus megoldása az, ha valaki gyorsan beadja a derekát. Ovis korban ebből inkább csak annyi marad meg, hogy igazságtalannak érzi a helyzetet. Kisiskolás korban viszont már a sértettség is megjelenhet: kifelé enged, belül viszont dühös marad és örlődik tovább. A cél nem az, hogy a gyerek mindig háttérbe szorítsa a saját érdekeit, hanem hogy megtanulja, hogyan lehet egyszerre figyelembe venni a saját és a másik szempontját. 

Próbáld ki ezt: Találjuk ki, mi lenne most igazságos mindkettőtöknek.

Ha nem hagyod abba, indulunk.

Ez a mondat nem segít megállítani a helyzetet, csak tovább emeli a feszültséget. A gyerek azt hallja belőle, hogy valami rosszat csinál, de nem biztos, hogy azt is érti, pontosan mit kellene most másképp csinálnia. Ovis korban ebből könnyen újabb kiborulás lesz, mert még kevésbé tudja gyorsan átkapcsolni magát. Kisiskolás korban inkább vita, ellenkezés vagy alkudozás indulhat el. A fenyegetés rövid távon megállíthatja, ritkán segít valódi megoldásban. Sokkal célravezetőbb, ha világossá teszed: ez a viselkedés nem fér bele, és most ezt kell tenni helyette. 

Próbáld ki ezt a helyzethez igazodva: Ezt most hagyd abba. Tedd le / rakd vissza a helyére / kapcsold ki ... 

A játék többet segít mint gondolnád

Webáruházunkban sok olyan játékot válogattunk, amelyek segítenek az érzelmek megismerésében, felismerésében, a különféle érzelmi helyzetek feloldásában, a stresszoldásban. Kattints az alábbi gombra és ismerkedj meg érzelmi tanulást segítő, szenzoros és stresszoldó játékainkkal! Ha vásárolnál belőlük, most 15% extra kedvezményt is adunk hozzájuk, amit e hét vasárnapig tudsz felhasználni!